Sajtóközlemény

2009. 01. 29.  - sajtóközlemény

Az elmúlt hetekben több híradásban megjelent az az információ, hogy a "rendkívüli" hideg miatt a januárra vonatkozó távhőszolgáltatási számlák jelentősen megemelkednek, nehéz helyzetbe sodorva a távhőszolgáltatást igénybe vevő, kisebb jövedelmű családokat. Kétségtelen tény, hogy a 2009. év első két hete hidegebb volt (-4,2 oC és -5,0 oC heti átlag), mint a sok (90) éves átlag (-1,0 oC havi átlag), melyre a távhőszolgáltató cégek a terveiket készítik. 1 oC hőmérséklet különbség 5-6% energia többletet, vagy megtakarítást jelent a fogyasztónak. Így tehát, ha maradt volna egész hónapban a hidegebb idő, január hónapban 16-20%-kal több energiát vettek volna igénybe a fogyasztók, mint egy átlagos évben. 2008. év januárjával összehasonlítva, mikor az átlagnál közel 3 oC-kal volt melegebb (+ 1,82 oC havi átlag), 2009. januárban, ha marad az említett, első két hétben lévő hideg, 30-35%-kal több energiát vettek volna igénybe a fogyasztók.
Az időjárás azonban megsegítette fogyasztóinkat. Melegedés következett be, melynek hatására a 2009. január havi átlag hőmérséklet meg fog egyezni a sok éves átlaggal (-1,0 oC havi átlag). Kimondható tehát, hogy nem volt rendkívüli hideg idő, sőt ha figyelembe vesszük a 2008. decemberi hőmérsékletet (+3,34 oC havi átlag), mely 4,24 oC-kal volt melegebb, mint a sok éves átlag, a két hónap mintegy 13 %-os megtakarítást hozott a fogyasztóknak az átlaghoz képest.
Igaz azonban, hogy az elmúlt évek sok éves átlagnál melegebb időjárásához viszonyítva, figyelembe véve a 2008. évi négyszeri gázáremelést (mely a távhő hődíját emelte), meg a válság hangulatot, a fogyasztók az idei januárra vonatkozó számláikon emelkedést fognak érzékelni, melynek visszhangja is lesz.
A távhőszolgáltató cégek többsége az esetleges hidegebb időjárásból fakadó, megnövekedett téli számlák kifizetési nehézségeinek enyhítésére ajánlja az egyenletes számlázás lehetőségét (a gáz- és elektromos szolgáltatóknál már bevezetett eljárás), valamint a nehéz helyzetben lévők számára, egyedi elbírálás alapján részletfizetési lehetőséget is biztosítanak.

A januári ukrán-orosz gázvita és az ellátás szüneteltetése ismét rávilágított Magyarország földgáz függőségére. Magyarországon Európában egyedülálló módon kiterjedt a gázhálózat, különösen a lakossági ellátás tekintetében. A gázkrízis ismét felvetette az ellátásbiztonság kérdését. Bár a magyarországi távhőszolgáltatás többsége földgáz bázison létesült, az ellátásbiztonság tekintetében a távhőszolgáltatás sokkal stabilabb, mint az egyedi fűtések. A nagyvárosi, távhőt termelő erőművek többsége átállítható alternatív tüzelésre (olaj), de vannak már részben, vagy egészben biomassza tüzelésűek is, melyek függetlenek a gázellátástól.
A távhőszolgáltatás lényege éppen ez:
"Magas költségen kiépített és fenntartott vezetékhálózat, mely alkalmas a különböző módon előállított (beleértve a másképp nem hasznosítható hulladék energiákat is) hőenergiák összegyűjtésére, és annak forróvíz formájában való elszállítására a fogyasztókhoz (épületekhez), ahol így lokális füstgáz kibocsátás nincs."
A magyarországi távhőszolgálattás jövőképe is ez: a klímavédelmet és az ellátásbiztonságot javító szolgáltatás.

A fogyasztók fizetnivalójának csökkentését, a klímavédelmet, az ellátásbiztonságot együttesen javító, az EU energiastratégiájában is kiemelkedő szerepet kapó megoldás az energiafelhasználás csökkentése. Kevesebb energiafelhasználás, kisebb számla, kevesebb emisszió, jobb levegő, csökkenő ellátási igény, ezzel növekvő biztonság. A lakóépületek belső fűtési rendszerének korszerűsítése, az épület felújítás, mely a jövőben elkerülhetetlen lesz, a lakók feladata. Tudjuk, ez állami segítség nélkül nem megy, erre szolgál az ÖKO program, a panelprogram.

Szintén a környezetvédelemmel összefüggő, megemlítendő tény a szmogriadó kapcsán, hogy távhőszolgáltatás nélkül a nagyvárosokban állandósulna az egészségre káros mértékű szmog.

2008. 11. 13. - A Robin Hood adóról és annak felhasználásáról

Mindenki az adóról beszél(t), miközben a törvény címe a távhőszolgáltatás versenyképessé tételéről szól. Az adó a távhőszolgáltatókat nem érinti, mintahogyan a kisebb távhőtermelőket sem, mivel a megállapított termelői kapacitást a szolgáltatók tulajdonában lévő hőtermelők nem érik el (50 MW). A nagyobb, a távhő számára hőt termelő erőművek az adót fizetők körébe tartoznak. Mivel a törvényalkotók szándéka szerint a kivetett adóval az adóalanyok extraprofitját kívánják megcsapolni ezért álláspontunk szerint, a távhőszolgáltatóknak eladott hő árában, így a  távhőszolgáltatás fogyasztói árában sem jelenhet meg az adó, mint költség, hiszen az ellentétes lenne a törvényalkotók a szándékával (II. Fejezet 10.§).  Erre a fogyasztóknak garanciát kell kapniuk.

A törvényben foglalt adó kivetésének célja nem más, mint forrást teremteni arra, hogy az állam támogatni tudja a távhőszolgáltatást igénybe vevőket. Bár a jogszabály erről nem ír, a sajtóban eddig megjelent információk szerint a támogatás két módon jutna a fogyasztókhoz: szociális alapú támogatásként, és a fűtéskorszerűsítés (energiatakarékosság) támogatásaként. A távhő szakma álláspontja szerint a pénzt túlnyomó részben a korszerűsítésre kell költeni (Panel-program, ÖKO-program), hiszen ez hosszú távon képes csökkenteni a fogyasztók terheit.

Az árszabályozásról és az átláthatóságról
Örülünk, hogy megszületett a jogszabály, és reméljük, hogy ezzel megszűnik a távhőszolgáltatás díjképzése körüli gyanakvás. A távhőszolgáltatók nem félnek a transzparenciától, véleményünk szerint eddig is átlátható volt a díjképzés, nincs takargatni valónk. A többségében tulajdonos önkormányzatok, mint árhatóságok az eddigi gyakorlat szerint a gazdaságilag indokoltnál alacsonyabb árakat állapítottak meg. Arra nem volt példa, hogy az önkormányzat nyereségszerzés céljából az indokoltnál magasabb árat határozzon meg. A jogszabályban megfogalmazott, a MEH által ellenőrizendő díjképzési elvekkel teljes mértékben egyetértünk, ha valóban így állapítják meg a díjakat, az a szakma számára megnyugtató. (III. Fejezet)
Örülünk, hogy a törvény kimondja, hogy a távhőszolgáltatás versenyhátrányának csökkentésében és megszüntetésében való közreműködés állami feladat. (I. Fejezet 1.§) Mivel a díjképzés mindenki számára megnyugtató átláthatósága megteremtődik, elkezdhetünk végre a törvényben is deklarált - legfontosabb - céllal, a versenyképesség megteremtésével foglalkozni.

A versenyhelyzet javításáról
A díjképzés elveinek meghatározásában új elemként jelenik meg, hogy a kapcsolt energiatermelésből származó előny a távhőfogyasztókhoz kimutathatóan eljusson. A MEH felhatalmazást kap arra, hogy ellenőrizze: a távhőtermelők és a távhőszolgáltatók között meghatározott ár megfelel-e ennek az elvnek. ( III. Fejezet 14.§) Mivel a távhőszolgáltatás költségeinek 60-70%-a energia, a versenyhelyzet szempontjából ez a költségelem a legfontosabb. Korábban a kapcsolt energiatermelés haszna jelentős mértékben nem jutott el a távhőszolgáltatókhoz, így azok sem tudták továbbadni a fogyasztóknak. Reméljük, hogy a most elfogadott törvényben foglaltak szemléletváltást tükröznek a kapcsolt termelés hasznának a távhőfogyasztókhoz való továbbításában. ( III. Fejezet 13.§ és 14. §) Reméljük, hogy ez a szemléletváltás tükröződni fog a konkrét végrehajtást szabályozó rendeletekben is. A végrehajtási rendelkezések kimunkálásához a MaTáSzSZ minden szakmai segítséget megad.